Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelem az óvodában

2011.03.19

Szerelem az óvodában: valódi érzés vagy szerepjáték?

Gyakori történet: az óvodás kislány vagy kisfiú azzal megy haza, hogy „én szerelmes vagyok!” A szülő pedig vérmérséklete szerint reagál, ki így, ki úgy - szörnyülködéssel, kifaggatással, kézlegyintéssel. De leginkább nevetéssel, mert egy kisgyereknél a szerelem nem tűnik reális érzésnek, csak egy tévéműsorban hallott szöveg szajkózásának. Különösen, hogy a gyerek a következő héten esetleg már valaki másba szerelmes - vagy éppen mindkettőbe egyszerre...

Pedig az az igazság, hogy szerelem óvodáskorban is van. Sokan még felnőttkorukban is emlékeznek rá, milyen nagy érzéseket tudtak átélni akkoriban. Nagy írók, költők visszaemlékezéseiben is előfordul, hogy megírják: szerelmesek voltak valamelyik társukba – vagy éppen az óvónénibe, mert ez se ritka. Akkor is létezett tehát ez a jelenség, amikor tévéről még szó se volt.

4-5 éves kortól a gyerekek már mélyen át tudják élni, hogy valakihez szorosabb kapcsolat fűzi őket, mint másokhoz, és ez az érzés más, mint egy baráti kapcsolat. Abban tévednek a felnőttek, hogy ugyanazt a szerelmet feltételezik az óvodás gyerek kijelentésében, mint amit késő kamaszkortól élhetünk át, s amiben a jövő tervezése éppúgy benne van, mint a testiség. Természetesen ebben az értelemben nem szerelmes egy óvodás gyerek, de a saját szintjén, ahol éppen tart a személyiségfejlődésben, nagyon is lehet szerelmes.

Az óvodáskori szerelem gyakran a szülőnek szól: az 5 éves kisfiú azt mondja az anyukájának, hogy "te vagy a legszebb, és úgyis téged veszlek feleségül", vagy a 4 éves kislány bújik olyan "cicásan" az apja ölébe, hogy az elolvad a boldogságtól. Ezek az érzések reálisak, valódiak, szükségesek a gyerek fejlődésében. Ahhoz, hogy valóban kötődni tudjon majd egy partnerhez, át kell hogy élje ezeket az érzelmeket.

Mit kezdjen ezzel egy szülő - akár a neki szóló vallomásokkal, akár az óvodástárs iránti nagy érzéssel? Mondhatnám egyszerűen: semmit. Pontosabban ugyanazt, mint a gyerek más élményeivel: hallgassa meg és tegyen együttérző megjegyzéseket ("Aha, szóval szerelmes vagy. És mit szoktatok együtt csinálni? Elárultad már neki?"). Vagy még ezt se, mert egy óvodás gyakran nem szívesen mesél arról, ami történt, de - mondjuk egy jóleső közös játék vagy tésztagyúrás közben - egyszer csak elkezd beszélni. Nem is várva rá különösebb kommentárt, csak meghallgatást.

Ami a szülőket megijeszti, az sokszor az erotikus érdeklődés megnyilvánulása, ami óvodáskorban nem is olyan ritka, mint gondolnánk. Az ovisok egy sarokba vagy egy bokorba elvonulva, vagy éppen az uszodában elmélyülten vizsgálgatják egymás testét: mi mire való, miért más mint az enyém, és így tovább. (Weöres Sándor is megírta egyik versében ezt a jelenetet: "Pityu és Pöszi az óvodakertben mindenfélét csinálnak/ a többi óvodások köréjük gyűlnek és nézik..."). Ez az életkornak megfelelő kíváncsiság, amit mederbe kell terelni, de aggódni fölösleges miatta. Gyakran a társak minősítik az ilyen "akciókat" úgy, hogy "a Laci és a Réka szerelmesek", mert ezen nagyszerűen lehet csúfolódni - de ettől persze ez még nem szerelem.

Megint más, ha a gyerekek a tévében látott jeleneteket ismétlik és játsszák újra - akár egy népszerű szappanopera egy részletét - ahol a főhősök éppen szerelmet vallanak egymásnak -, akár egy elcsípett erotikus jelenetet. Ebben az esetben inkább utánzásról, szerepjátszásról van szó, mint valódi érzésekről. Gondot ez csak akkor jelent, ha a gyerek viselkedéséből, játékából kiderül: a látott jelenetek túlterhelik, túlingerlik, ettől zaklatott és nyugtalan lesz, a társaival olyat próbál játszani, ami messze túlmegy a játék határain.

Mit lehet hát tenni, ha ovis gyermekünk szerelmes lesz? Örüljünk neki! Nem kell tiltani, még kevésbé kinevetni, de "túlhajtani" sem faggatózással vagy szétkürtöléssel: az ő fejlődő belső világának legújabb hajtása ez, amit megértéssel és tapintattal érdemes fogadni. 

Fazekas Ágnes
Kikötő pszichológiai rendelő

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.